Az Év Fája

Sokat gondolkoztunk, vajon van-e olyan fa a falunkban, amely érdemes arra, hogy megkaphassa az Év Fája elnevezést.

Ez azért is okozott fejtörést, mert nem olyan régóta, mindössze öt éve lakunk ebben a gyönyörű, Kelet-Bakonyban megbúvó pici faluban, Bakonykútiban.

 

jpg3.jpg

 

Néhány szó a falunkról

Bakonykútiról annyit érdemes tudni, hogy jelenleg kb. százhúszan élünk itt. A számok állandóan változnak: vannak, akik beköltöznek, vannak, akik elmennek. Többnyire örökre. Vagy több évre külföldre - dolgozni. Mert itthon nem kapnak munkát, vagy ha igen, abból nem tudnak megélni. Ma sem, mint ahogy régen sem.

A falu szépségét, báját, régi házai eredeti formáját azért is tudta megőrizni a múltból, mert itt mindig nagy volt a szegénység, és munka is alig akadt errefelé. A környék földjei, ahol leginkább kukoricát, rozst, árpát termesztenek, meglehetősen gyenge termőképességűek, köves, agyagos talajúak. Az eredeti sváb lakosság a második világháború végéig meg tudta őrizni egységét, zárt közösségét. Ez az egység 1948-ban bomlott meg, amikor a volksbundistának tartott sváb családokat erőszakos módon kitelepítették Németországba. Helyükre pedig a Felvidékről ugyancsak erőszakosan betelepített, illetve az ország más részéből idekerült magyar családok költöztek.

Már az ő gyerekeik is máshol találtak munkát. Leginkább Székesfehérvár gyáraiban, Várpalotán, Inotán az erőműben, vagy Kincsesbányán a bányában –amíg be nem zárták azokat. Az eredeti kuti lakosok, akiknek az átlag életkora 75 körül lehet, gyerekeik nélkül élik itt a mindennapjaikat, mert az ötvenes korú gyerekeik más városokban, falvakban telepedtek le, a munkahelyük közelében.

Ma az egykori őslakosok házába többnyire a nagyvárosok nyüzsgése elöl menekülő, a valódi csendre, kristálytiszta levegőre áhítozók költöznek, vagy pedig építenek új házakat. Emiatt láthatóan különválik az idős őslakosok, és a néhány éve betelepült fiatal, gyerekes családok csoportja.


Az Év Fájának története


Bakonykúti legnagyobb, legöregebb fája lent áll a patak partján, néhány méterre csupán attól a nagy kúttól, ahonnan a falu ma is kapja a vizét és kapta a nevét is egykor. Ez egy fekete nyár, (populus nigra). Amikor egyik nap megmértük a kerületét, 660 cm-t kaptunk! Ebből kiszámítható, hogy a sugara kb. 100 cm-es. Ha feltesszük, hogy évenként a fa kb. fél cm-es évgyűrűket nevel, akkor a fa hozzávetőlegesen 200 éves lehet!

Könczöl Imre Várpalota történetéről írt könyvében megemlíti, hogy 1848-ban, mikor Kossuth Lajos Várpalotáról Mórra ment kíséretével, itt állt meg a pataknál kicsit pihenni, a lovak és jómaguk szomját oltani. Tehát a nyárfa ifjúkorában látta nagy történelemformáló politikusunkat is!

És még mennyi mindent! A falu egymást követő nemzedékeinek cseperedését, vidám hancúrozását a patakban és a fölötte kialakult marhaitatóban. Látta a kúthoz a messze földön híresen finom, üdítő, jó vízért jövő gyerekeket, asszonyokat vizeskannákkal megrakodva, amit aztán teletöltve ügyesen a fejükre illesztett pántra feltéve vittek haza.

Hallotta fecsegésüket, pajkos évődésüket, a pletykákat, ami olyan fontos egy falu életében ma is.: összetartja az embereket, odafigyelnek egymásra, érdeklődnek a másikról. A jóízű pletykálkodás a falusi lét fontos kelléke, idősebb korban az élet sava-borsa! J


Kalmár Istvánné, Bözsi néni megrendítő története, mely valahol a nagy nyárfa környékén kezdődött


Részlet Bözsi néni naplójából:

„Kislánykaként libát legeltettünk a tó környékén. Közben játszottunk menyasszonyost, koszorút fontunk gombvirágból, ha éhesek voltunk, hazaszaladtunk egy kis cukros kenyérért, vagy sült krumpliért.

A téli időkről csak annyit: sokat csúszkáltunk a befagyott tónál. Egyszer 1933 februárjában kimentünk a tóra. Elég enyhe idő volt, és beszakadt alattam a jég. Bátyám húzott ki, a Pista. Nem mertem hazamenni, féltem, hogy kikapok. Így csatangoltam egész nap, térdig vizesen. Mikor hazamentem, mert már nagyon éhes voltam, bizony nagyon kikaptam!

Édesapám nagyon jó ember volt, de ha megérdemeltük, a térdére vett, és úgy náspángolt el szíjjal. Meg is érdemeltem, mert majdnem az életembe került.

(Bár haltam volna akkor meg!)

Olyan beteg lettem, hogy csak úgy kapkodtam levegő után. Szüleim mindent elkövettek. Széna polyva fürdőbe tettek. Egy hordóba széna polyvát tettek, azt leforrázták, és engem beleültettek egy sámlira. A lábam alá fadarabokat tettek, és letakartak pokróccal. Abban a gőzben szenvedtem lázasan. Kb. négy napig fuldokoltam, már enni sem tudtam. Szüleim felváltva virrasztottak felettem.

Egyik este bejött az éjjeliőr, Veindrech bácsi, mert már akkor egész éjjel égett a petróleum lámpa. Látta, hogy nagyon beteg vagyok. Hozott apró , téli almát, de én már nyelni nem tudtam, csak a levét szívtam ki, a többit kiköptem. Mikor hazament, azt mondta a lányának, most evett utoljára a Németh Bözsi.

Másnap reggelre nagyon rosszul lettem,. Édesapám elment a Kaufmann Pál bácsihoz. Édesanyám hozzájuk járt mosni. Elvittek Várpalotára a Szieber doktor úrhoz. Azt mondta, torokgyík, sürgősen kórházba kell szállítani!

Édesapámnak kevés kis pénze volt. Napszámból tartotta el hatod magát. Télen az egész falu rossz cipőjét, csizmáját talpalta, javította, nyáron meg kőműveskedett egy kis ezért-azért, sírköveket is csinált. Nincs olyan ház a faluban, ahol ne látnám még ma is a keze nyomát. A temetőben még ma is megismerem a munkáját. Visszatérve a betegségemhez.: édesapám lovaskocsival akart a kórházba vinni, de a doktor úr adott neki kölcsön 50 Pengőt és taxival vittek a kórházba. Édesapám az ölében vitt be, mert már eszméleten kívül voltam.

Mikor felébredtem, le voltam kötözve, egy cső volt kivezetve a nyitott gégémen. Hang nem jött ki a torkomon. Szegény szüleim gyalog jöttek be Kutiból Fehérvárra látogatni. Be nem jöhettek, mert a fertőző osztályon feküdtem. Az ablakból néztem őket, ők meg az országútról engem, mikor már jobban voltam. Volt egy fehérvári beteg, Rózner Rózsi, Fehérvár, Horog u. 5. számú lakos, szintén torokgyík beteg volt. Őt időben vitték, nem kellett gégemetszést végezni nála. Mikor már suttogni tudtam, ő közvetítette le a szüleimhez. Ez 1933-ban történt, nyolc éves koromban. Hálánk jeléül meghívtuk Rózsit a kuti búcsúba, ami augusztus 15-én van. El is jött.

Hogy visszatérjek a betegségemhez, három hét múlva jött értem édesapám. Nézd, varrtam neked cipőt! Boldogan húztam fel a csizmaszárból készült cipőt. Ez volt az első cipőm, ami a lábamra való volt. Kerékpárral hozott haza édesapám Fehérvárról. Boldog voltam, hogy ismét láthatom Édesanyámat és testvéreimet: Pistát, aki akkor 11 éves volt, és Imrét, aki akkor két éves volt.”

Bözsi néni elbeszéléséből tudjuk, hogy a nagy nyárfa nem egyedül állt a patakparton. Több hasonló méretű társa is volt ott. Bözsi néni emlékszik rá, hogy gyerekkorában rendszeresen jött a faluba egy teknővájó cigány család, a Mozojkáék. Mozojka volt a kislányuk, akivel a többi gyerek, köztük Bözsi néni is szívesen játszott a patakparton. Sátruk mindig patyolattiszta volt. A nyárfák vastag törzséből nagy disznóvágáskor használatos teknőket, mosóteknőket, keskenyebb részeiből meg kisebb melencéket,dagasztó tálakat faragott ki Mozojka édesapja.

A nagy nyárfa egyedül maradt a patakparton ifjabb társaival egy sorban. Azonban nagyon fontos szerepet tölt be ma is a környék lakói számára. Minden meteorológusnál pontosabban előre jelzi a vihar közeledtét. Az első légmozgások először a nagy fa felső, 25-28 méter magas lombleveleit rezegtetik meg. Erről a sajátos susogásról az ott lakók már tudják, hogy fél óra múlva kitör az égi háború!


Terveink, ötletek a nagy nyárfa és környékének kialakításához


Az idei tavaszi nagy esőzéseket követő hatalmas vízfolyások alaposan megtépázták a patakot átívelő hidat. A környező partokból kimosta a köveket, máshol nagy kupacokat építve.

Ez is arra int mindnyájunkat, hogy ideje kitágítani a patakmedret, megnövelni a hídnál a víz átfolyás nyílását. Ezzel együtt egy szép sétáló ösvényt lehetne kialakítani a mederrel párhuzamosan, parkosítva a nagy nyárfa előtti lapos részt, amely régen faiskola volt. Mindig az aktuális harangozó és családja élvezhette az itt termő gyümölcsfák hasznát. Hagyományos, régi magyar gyümölcsfákat lehetne ide visszatelepíteni a tavasszal kivágott hatalmas eperfák helyére.


A fekete nyár
(Populus nigra)

A kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a Malpighiales rendjéhez, ezen belül a fűzfafélék (Salicaceae) családjához tartozó faj.
Alfajok, változatok
Három alfaj ismeretes, bár egyes botanikusok egy negyediket is megkülönböztetnek:

Populus nigra subsp. nigra
Közép- és Kelet-Európa. A levelek és hajtások simák (szőrtelenek), a kéreg szürkésbarna, vastag és barázdált.

Populus nigra subsp. betulifolia (Pursh) W.Wettst.
Északnyugat-Európa (Franciaország, Nagy-Britannia, Írország). A levélerek és a hajtások finoman pelyhezettek, a kéreg szürkésbarna, vastag és barázdált, gyakran erős deformációkkal. A törzs általában erősen megdőlt.

Populus nigra subsp. caudina (Ten.) Bugała
Mediterráneum, és Délnyugat-Ázsia, ha a var. afghanica-t nem tekintjük különállónak.

Populus nigra var. afghanica Aitch. & Hemsl. (syn. P. nigra var. thevestina (Dode) Bean)
Délnyugat-Ázsia. Sok botanikus a fekete nyár termesztett változatának tekinti csak, mások P. afghanica néven külön fajnak. A kéreg sima, csaknem fehér, a levelek és a hajtások a caudina alfajhoz hasonlóak (lásd még a változatokat).

A betulifolia alfaj Nagy-Britannia és Írország legritkább fái közé tartozik, mindössze 7000 fa ismeretes, amiből csak mintegy 600 példány nőivarú.
Néhány könnyebben beszerezhető termesztett változat:

'Italica'
A valódi lombardiai nyárfa, a 17. században nemesítették ki Észak-Itáliában, Lombardiában. Felfelé törekvő, igen keskeny koronájú fajta. Mivel a mediterrán régióból származik, jól alkalmazkodott a forró, száraz nyarakhoz, nyirkos környezetben azonban rövid életű a gombabetegségek miatt. Hímivarú klón.

Plantierensis group
Az 'Italica' és a P. nigra ssp. betulifolia keresztezéséből származó klónok csoportja, amit a franciaországi Metz környéki Plantieres faiskolában nemesítettek 1884-ben; hasonló az 'Italica' fajtához (gyakran össze is tévesztik vele), de kissé szélesebb nyílású a koronája, és jobban alkalmazkodott Északnyugat-Európa hűvös, nedves éghajlatához, ahol valódi lombardiai nyárfa alig terem meg. Nő- és hímivarú klónok is léteznek. Nagy-Britanniában és Írországban ezt a fajtát ültetik lombardiai nyár néven.

'Manchester Poplar'
A betulifolia alfaj egy termesztett fajtája, Északnyugat-Angliában gyakran ültetik. Hímivarú klón, jelenleg a venturiás levél- és hajtásfeketedés („Poplar scab”) betegség veszélyezteti.'Gigantea'. Szintén felfelé törekvő, nőivarú klón, ismeretlen eredetű fajta. Az 'Italica' fajtánál szélesebb, erőteljesebb a koronája.

'Afghanica' (syn. 'Thevestina')
A legtöbb, ha nem az összes 'Afghanica' egyetlen klónból származik, ezért sok botanikus csak változatnak (variety) tekinti, nem fajtának (cultivar). Felfelé törekvő, az 'Italica' fajtára hasonlít, de feltűnően fehéres a kérge; az 'Italica'-tól abban is eltér, hogy nőivarú klón. Ez a Délnyugat-Ázsiában és a Balkánon elterjedt fekete nyár, a Balkánra valószínűleg az Ottomán Birodalom idején hozták be.

Elterjedése

A fekete nyár eredetileg csupán Közép- és Dél-Európa nagy folyói mentén honos, de sokfelé ültetik, parkfának is beválik.

Jellemzői

A fekete nyár 20-30, ritkán 40 méter magas, tekintélyes méretű, szélesen felálló koronájú lombhullató fa, mely különösen idős korban többtörzsűvé válik, és igen szabálytalan benyomást kelthet. 1,5 méter átmérőjűre megnövő törzse általában nagyon erőteljesen fejlett, meglehetősen egyenetlen és csavarodott, többnyire kissé görbe, és már a föld felett kis magasságban néhány igen erős, masszív oldalágat képez, amelyek ívben vagy meredeken ferdén felállók. A kéreg idősebb korban mélyen repedezett, feketésszürke színű. A levelek nyele a rövid hajtásokon körülbelül 5-9 centiméter hosszú, tompa ékvállúak, rombusz alakúak, csúcsuk kihegyezett, aprón fűrészes-fogasak, a hosszú hajtásokon majdnem levágott vállból háromszögűek, mindkét oldalukon zöld.
A faj kétlaki, a barkavirágzatban álló virágokat szél porozza.
Deformált és normális kéreg egy a betulifolia alfajba tartozó fekete nyáron (Skócia, Ayrshire).

Életmódja

A fekete nyár a nyirkos, időszakonként elárasztott vastag homok- vagy kavicsrétegre települt talajokat kedveli.
Virágzási ideje március-április között van.

Forrás: Wikipédia

Botanikai adatlap

Megnevezés Adatok

Adatlap felvételi ideje:

2010.07.10.

Latin név:

Populus nigra ssp. nigra

Magyar név:

fekete nyár

Település, utca, házszám:

8045 Bakonykúti, Forrás utca folytatása a patak folyásának irányában, a patak jobb partján.

GPS koordináta:

18 fok 11’55.21” K
47 fok 14’39.56” É

Kinek a kezelésébe tartozik:

Bakonykúti Önkormányzat

Fa becsült / valós életkora:

Kb. 200 év

Növény magassága:

Kb. 28 m

Törzs átmérője 130 cm-es magasságban:

220 cm

Lombkorona átmérője:

16 m

Morfológiai leírása:

2,2 méteres átmérőjű törzsből százaz csonk- és több, fiatal hajtás ágazik el, a törzs dudoros, kérge mélyen barázdált, sötét-szürkésbarna, a korona terebélyes, levelei háromszögletűek, tompán fogazottak, 7 cm átmérőjűek, keskeny, lapított levélnyéllel.

Növény aktuális állapota:

A nyárfa becsült korához képest jó állapotban van, mivel védett fekvésű helyen és bővizű patak partján található.

- törzs

A törzs kerülete 660 cm, sötét-szürkésbarna, dudoros, mélyen barázdált, törött ágakkal és fiatal hajtásokkal tagolt.

- ágrendszer:

Szabályos, a fajra jellemző, terebélyes elágazás.

- ágak:

Kifelé ívelők, ágain dudorok és felfelé ívelő hajtások találhatók.

- lombozat:

Sűrű, a környezetéből kiemelkedő. Levelek, hajtások simák, szőrtelenek.

- levél:

Levelei nem nagyobbak 7 cm-nél, alapjuknál nincsenek mirigyek. Háromszögletűek, tompán fogazottak, levélnyelük keskeny és lapított.

- virág:

Március végén virágzó barkavirágzat.

- egyéb: (pl. betonnal körbevett törzs, lebetonozott gyökér, stb.)

Közvetlenül a patak partján.


Javasolt növényvédelmi teendők:

Százaz csonkok eltávolítása, sebhelyek kezelése.

Aljnövényzet:

Lágyszárú, erdei aljnövényzet.

Talajtípus:

Agyag.

A fához kapcsolódó történet:

Feljegyzések szerint Kossuth Lajos kíséretével Várpalotáról Kuti érintésével utazott át Mór irányába és a patak kristálytiszta vízéből itatta meg a lovát. A patak partján teknő- vájó cigányok kaptak engedélyt a helyi sváb lakosságtól a puha fájú nyár kitermelésére, de ezt a fát megkímélték az utókor számára.
A bő vizű patak két malmot is hajtott akkoriban.
A lakosság itt, a patak partján felállított marha itatókból itatta a gulyát.

Történet forrása:

Helybeli lakosok visszaemlékezése, Könczöl Imre Várpalota történetéről írt munkája, Gúttamási egyik házának falán bronz táblával tisztelegnek ma is az ott lakók a Kossuth Lajos emlékének.

Interneten fellelhető források:

Domboldalon áll egy öreg nyárfa

http://www.youtube.com/watch?v=ctktFV42Ztg


jpg1.jpg jpg2a.jpg

A nagy fekete nyár képe Jellegzetes levelek a fáról

jpg2.jpg

Az óriási törzs mérete mellett eltörpül az ember és a kutya

jpg3.jpg jpg5.jpg

Tiszteletet parancsoló méretek Jellegzetes „göcsörtök” a fekete nyár törzsén

jpg4.jpg

A nagy fa festői látványt nyújt a délutáni fényben

 

Készítették: Győrffy Elza és Takács Judit az Ökotárs Alapítvány által meghirdetett
Év Fája vetélkedőre

Bakonykúti, 2010. július 29.